Az urán radionuklid, gyakrabban fordul elő a felszín alatti vizekben, mint a felszíni vizekben
rádiummal együtt találták meg. A problémás vizek enyhítése kezelést igényelhet mind az urán, mind a rádium eltávolítására.
Az urán jellemzően vízben, oxigén jelenlétében képződő UO22+uranil -ionként létezik. Hat fölötti pH -értéknél az urán ivóvízben elsősorban uranil -karbonát -komplex formájában létezik. Ez az uránforma óriási affinitással rendelkezik az erős bázisú aniongyanták iránt.
Az erős bázisú aniongyanták affinitásának relatív sorrendje néhány gyakori ivóvíz -ion esetében az uránt mutatja a lista elején:
Jellemző fizikai és kémiai jellemzők
Polimer mátrix szerkezete | Sztirol térhálós DVB -vel |
Fizikai forma és megjelenés | Átlátszatlan gyöngyök |
Egész gyöngy gróf | 95% min. |
Funkcionális csoportok | CN2-N+= (CH3)3) |
Ionikus forma, szállításkor | SO4 |
Teljes cserekapacitás, SO4- forma, nedves, térfogatos | 1,10 ekv/l perc. |
Nedvességvisszatartás, CL- forma | 50-60% |
0,71-1,60 mm> 95% | |
Duzzanat CL-→ Ó- | 10% max |
Erő | Legalább 95% |
Az uranil -karbonát regenerálása érdekében fontos, hogy a regenerálószer koncentrációja a gyantaágyon kellően magas legyen ahhoz, hogy a relatív affinitást elfogadható szintre fordítsa vagy csökkentse, és elegendő regeneráló és érintkezési időt használjon. A nátrium -klorid a leggyakoribb regenerálószer.
10% NaCl feletti koncentráció, 14–15 font regeneráló szintnél. cu. ft elegendő ahhoz, hogy a működési cikluson keresztül biztosítsa az urán 90% -nál jobb eltávolítását. Ez az adag a gyantából a begyűjtött urán legalább 50% -át eluálja. A szivárgás alacsony marad a szervizciklusok során, még teljes regenerálás nélkül is, mivel a szervizciklus során nagyon magas a szelektivitás. A szivárgás lényegében nulla a 15 lbs regenerációs szintnél. nátrium -klorid / köb. ft. 10% vagy annál nagyobb koncentrációban, minimális legalább 10 perces érintkezési idővel a regenerálás során.
Különböző sókoncentrációk hatékonysága:
Regeneráló szint - körülbelül 22 font. cu. láb 1 -es típusú gél aniongyanta.
4%
5,5%
11%
16%
20%
47%
54%
75%
86%
91%
Az uráneltávolító rendszerből származó regeneráló hulladék az urán koncentrált formája, és megfelelően kell ártalmatlanítani. A lakástulajdonos számára az elhasznált oldatot rendszerint ugyanúgy ürítik ki, mint a lágyító sóoldatot, és az ártalmatlanítási pontot elérő nettó uránmennyiség azonos, függetlenül attól, hogy a helyén van -e az uráneltávolító egység. Ennek ellenére ellenőrizni kell az adott területre vonatkozó előírásokat.
Az uránnal töltött gyanta ártalmatlanításakor figyelembe kell venni a közegben lévő radioaktivitás mennyiségét.
Az Egyesült Államok Közlekedési Minisztériuma szabályozza az alacsony aktivitású radioaktív hulladékok szállítását és kezelését. Az urán kevésbé mérgező, ezért magasabb megengedett szintje van, mint a rádium. Az urán bejelentett szintje 2000 pikoCuriát tartalmaz gramm közegben.
Az ioncserélő gyanta szállítója kiszámíthatja a várható teljesítményt. Az egyszeri alkalmazások elérhetik az elméleti átviteli mennyiségeket, amelyek jóval meghaladják a 100 000 ágytérfogatot (BV), míg a regenerálható szolgáltatási ciklusok 40 000 és 50 000 BV között lehetnek. Bár csábító, hogy a gyantát a lehető leghosszabb ideig futtassák az egyszeri felhasználás során, figyelembe kell venni az összesített uránmennyiséget és az azt követő ártalmatlanítási problémákat.